A szülésre felkészítő alkalmakat mindig nagyon vártam, a hétfő esték mindig jól teltek. Nagyon sokat jelentett, hogy megtanultam ellazítani magam, és kontrollálni a testem.... |
De a nap fénypontja mindig az volt, amikor sikerült kapcsolatot teremteni a kisbabámmal. Emese is nagyon szerette a relaxációt, a zenét, a hangulatot ő is érzékelte. Mindig heves mocorgással reagált az üdvözlésemre. Megörült, ha meséltem neki. Amikor a szülés időpontját vizualizáltuk, Emese a szeptember 4-ére beindult. Nem is gondoltam volna, de végül aznap is született meg.
A tanultakat a vajúdás alatt tudtam alkalmazni, maga a szülés inkább a szülésznővel és a dokival való együttműködésről szólt, akkor nem tudtam már elmerülni, igyekeztem mindent úgy csinálni ahogy mondták. A fájdalmat sem éltem meg annyira tragikusan, őszintén szólva ma már fel sem tudom idézni, hogy mennyire fájt. Nagyon vártam a kisbabát, nem is féltem egyáltalán, úgy érzem ebben nagy szerepe volt annak, hogy ilyen jól felkészültem a relaxáción, és a kismamatornán. Emese megismeri a relaxos zenét, amit a vajúdás alatt itthon is hallgattam. A múltkor abbahagyta a szopit és elmosolyodott, amikor bekapcsoltam a CD-t.
Harmath Tündi
|